Iskolakezdés: a szülő “házi feladata”
Amit tavaly nem sikerült, azt idén máshogy csinálhatod - a hibáinkból tanulunk
Minden augusztus közepén megjelennek a cikkek: keljetek korábban, álljon vissza a napirend, egy héttel előbb feküdjön le a gyerek. Jó tanácsok, csak van velük egy bökkenő – mindenki ismeri őket. Aki már túlélt egy szeptembert, kívülről fújja, és pontosan úgy is hallgat rájuk, mint a repülőn a biztonsági tájékoztatót: fél füllel, mert úgyis tudja, hol van a kijárat.
Szóval most nem erről lesz szó.
Természetesen a felelős részeket ne felejtsük el – nem feltétlen iskolakezdés előtti napon éjjel érdemes megérkezni, elővenni az iskolatáskát, tolltartót, ránézni, mi hiányzik, szép lassan ráhangolódni a várt feladatokra – ezeket érdemes megtenni a nyár utolsó napjaiban, ami még egy kis bizsergő érzést is hoz mindenkinek a lelkébe, amit én őszintén imádok. :) Szóval ennyi bőven elég is. A gyerekek meglepően rugalmasak: senki nem várja tőlük, hogy az első napon már minden klappoljon, pár nap alatt úgyis belejönnek, ahogy eddig minden évben.
A nehezebb kérdés tehát nem az, mikor keljen fel a gyereked, hanem hogy te magad mit csinálsz majd másképp, mint tavaly. Mik voltak a hibák, azokat vegyük leltárba, és próbáljunk bennük fejlődni, kijavítani azokat. Mert a kedvenc mondatom a gyermekem felé is; "nem baj kicsikém, a hibáinkból tanulhatunk, holnap majd másképp csináljuk, ha ez sem jó nekünk, gyakorolunk tovább" Most a "kicsikém" mi leszünk, és mondjak csak nyugodtan magunknak is ezt a mondatot, azonban az ígéretünket váltsuk is be :)
A kérdés, amit ritkán teszünk fel magunknak; Mit csinálhatnék szülőként másképp?
Jane Nelsen, a pozitív fegyelmezés egyik legismertebb szakembere szerint a tudatosság a változás kulcsa – vagyis érdemes észrevennünk, milyen hatással van a gyerekre a saját, sokszor automatikus reakciónk, anélkül, hogy ebből bűntudatot csinálnánk magunknak. Thomas Gordon egy hasonlóan egyszerű, de nagyon igaz gondolatot fogalmazott meg: minden szoros kapcsolatban időnként nekünk kell változnunk ahhoz, hogy elkerüljük az ismétlődő konfliktusokat. Nem azért, mert gyengék vagyunk, hanem mert ez az, ami tényleg a kezünkben van. A gyereked reggeli tempóját nem tudod parancsra minden esetben irányítani. A saját hangnemedet, türelmedet, reakcióidat, érzéseidet, gondolataidat viszont igen – legalábbis sokkal inkább, mint gondolnád.
A nyár utolsó napjaiban, ne a gyereket keltsd előbb, és hasonló, hanem fordulj kicsit befelé, vizsgáld meg tavalyi önmagatokat, és tedd fel őszintén magadnak a kérdést: Mit csinálhatnék másképp? Milyen mondatok, amik rendszeresen ismétlődtek reggelente automatikusan – a "siess már", a "hányszor mondjam még" "most már tényleg elég", "akkor, mi indulunk, szia" fajtából –, és mi váltotta ki valójában őket belőled? Hogyan lehetne ezt másképp? Talán a sietés váltotta ki, a fáradtság, vagy már a feszültség, amely a munkahelyi problémákból fakad, és már fejben ott jártál. Tovább megyek: mennyi olyan sok dolog volt, amit át vettél tőle, ami az ő felelőssége lett volna? Hiszen úgy gyorsabb, pontosabb, biztosan meg lesz… Ismerős, igaz? Hidd el, ha önállóságra tanítod, és elvárod tőle azokat, amiket már el lehet, akkor hibázik, és ez nem baj, még csak nem is bűn. És hogy már említettem feljebb: "Nem baj kicsikém, a hibáinkból tanulunk, majd holnap jobb lesz" Bátran éljetek ezzel, mert ezek azok, amik igazán az életre tanítanak.
A fentiekből még számos dolgot fel lehetne sorolni, amely nem egy önmagad hibáztatására irányuló lista lehetne, és egy percig se érezz bűntudatot, mert az emberi természet egyszerűen ilyen; alkalmanként hirtelen és hibázik :) Azonban ez egy kedves kis leltár lehet magunknak mindez az önvizsgálat, épp csak annyi kell hozzá, hogy néha ne a napirenden babráljunk, hanem magunkba nézzünk egy pillanatra: min tudok én változtatni, ahhoz, hogy közösen jól működjünk?
Folytatás a kép alatt...
.
A saját nyugalmaddal is tanítasz
A szülő lelkiállapota és annak kezelése, megnyilatkozása maga is követendő példa a gyerek számára. Természetes állapot, ha alkalmanként idegesebb vagyunk, és lehet is, mert éppen adódhat számos ok arra, hogy feszültebben reagáljuk egy helyzetre, azonban, amikor valóban sikerül nyugodtan kezelnünk helyzeteket, akkor (egyrészt azt ünnepeljük meg minimum egy pezsgővel és járjunk körtáncot :)) másodrészt gyermekünk érzékenysége az adott állapotunkat veszi át, harmadszor rajtunk keresztül megtanulja azt is, hogyan lehet kibírni egy abivalens helyzetet: szeptember egyszerre egy kicsit szomorú búcsú a nyári nyugodt reggelektől, és egyszerre öröm, hogy visszaáll a rend. Ha ezt te magad elviseled higgadtan, a gyereked is megtanulja, hogy egy helyzetben egyszerre lehet izgulni és mégis készen állni rá.
Mit tudsz ténylegesen megváltoztatni
Néhány konkrét irány, amit érdemes végiggondolni – nem kell egyszerre mindet bevezetni, szépen apránként lehet haladni, és csiszolgatni az apróbb szokásokat, közösen megbeszélni a hogyanokat, továbbiakat és igazítani a család életéhez.
Lássunk néhány példát:
- Add vissza a felelősséget, amit tavaly szép csendben átvettél. Ha te pakoltad be esténként a táskát, mert gyorsabb volt, engedd, hogy idén ő csinálja – akár egy-két elfelejtett tornacipő árán is. Ez tanít többet, mint bármelyik reggeli figyelmeztetésed.
- Figyeld meg, mikor szokott nálatok berobbanni a feszültség, és adj magadnak ott plusz pár percet. Ha tudod, hogy 7:20-kor mindig kritikus a hangulat, ne pont akkor várj magadtól higgadt döntéseket – készülj rá kicsit korábban, vagy egyszerűen fogadd el előre, hogy ez a pont nehéz lesz, engedd el, mert alkalmanként csak ennyi a recept.
- Cseréld le a reggeli parancsokat egy esti, kétperces közös tervezésre: mi az első lépés holnap reggel, vagy éppen még este, mi a második, hogy kiegyensúlyozottabban induljon minden. Sokkal kevesebb konfliktust szül, mint a helyszíni instrukciózás. A gyermek is összesíti, így könnyebb reggel, és feleőséget is tud már érte vállalni, hiszen közösen hangosan kimondtátok miket kell megtennie.
- Egyszerűsítsd le a döntési pontokat, mielőtt még reggel meg kellene hozni őket. Ha esténként előre kiraktok két lehetséges ruhát, amiből ő választhat, reggelre eltűnik az a bizonyos "de nem ezt akarom" típusú vita – nem azért, mert engedékenyebb lettél, hanem mert a döntést arra az időpontra tetted, amikor mindkettőtöknek van rá energiája ráadásul, amit ő választ (kettőből, és nem sokból) azt könnyebben elfogadja.
- Adj neki apró, valódi választásokat, ahol csak tudsz – mit reggelizzen, melyik zoknit vegye fel, ő vigye-e a táskát vagy te. Minél több kis döntést hozhat meg önállóan, annál kevesebb energiája marad arra, hogy a nagy dolgokban – indulás, felöltözés – veled harcoljon. Ez nem trükk, hanem az önállóság gyakorlóterepe.
- És ha egy reggel mégis elszóltad magad – felemelted a hangod, türelmetlen voltál –, ne magyarázkodj tovább percekig, és ne is nyomd el bűntudattal az egészet. Egy egyszerű "ne haragudj, most túl feszült vagyok, fáradt, siettem" többet ér, mint bármilyen hosszú mentegetőzés. A gyereked nem azt tanulja meg ebből, hogy hibáztál, hanem, hogy ha hibázunk, helyre tudjuk állítani, ráadásul még jól is esik neki egy ilyen szülői önreflexió. Ez valódi követendő példa lesz előtte. Nem a tökéletes reggel a cél, hanem inkább a közös tervezés, kapcsolódás, és még akár jöhet egy kis humor is, ha már mindenki nyugodt :)
- Szokástábla; a sikeres emberek titka a jó szokásokban rejlik :) amikor már van jól kialakult szokásotok; este bepakol, amikor hazaér; átnézi a holnapi könyveit, házit, kikészíti este a ruháját, beágyaz reggelente stb. akkor azt tegyétek már ki egy jól látható helyre, így neki is jobban rögzül, ráadásul számonkérhető lesz, mellyel szintén a felelősséget tanulja a gyerkőc és az önállóságot. Amiken pedig kell változtattok a jövőben, vagy éppen kiegészítitek újjabbakkal.
Merj leülni ezekkel egy csendes nyári estén, papírral, és gondolod végig: mi az, amit kontrollálni tudok ebben a helyzetben, és mi az, amit nem? Az biztos, hogy nem a gyereked lesz ott az első helyen a válaszok között. Te leszel.
Elsős szülőknek: egy kicsit más a helyzet
Ha most kezditek az elsőt, nincs még "tavaly", amihez visszanyúlhattok – de ami ugyanúgy igaz: itt sem a gyerek tökéletes felkészítése a tét, hanem a te belső nyugalmad ahhoz, ami most kezdődik.
Jó, ha a nyár utolsó napjaiban átbeszélitek, milyen szokásokat szeretnétek – ki pakolja a táskát, mikor van a lefekvés –, de nem kell még élesben gyakorolni semmit, és menet közben még változtatni is ér. Az iskola pedig úgyis meghozza majd a saját lendületét: az osztályközösség, a napirend, a tanító jelenléte olyan erőt ad, amit itthon augusztusban nem lehet szimulálni. Amit viszont te adhatsz: a nyugalmadat, fókuszodat. És ha közben te magad is szorongsz egy kicsit – mert az "iskolás lett a kicsikém" pillanata rólad is szól –, az teljesen rendben van, csak próbáld elengedni egy reggeli kávé mellett ;)
Az Életfa Játéktérben tíz éve dolgozunk azon, hogy a gyerekek biztonságban fejlődhessenek – de tudjuk, hogy ehhez a legjobb út mindig a szülőn keresztül vezet.
Jó szeptembert kívánunk, nektek is, nem csak a gyerekeknek.
Szeretettel, Móni