Életfa Játéktérről

Játéktérről

Az Életfa Játéktér egy heti két órás alkalom, ahol a gyerek fantáziája, érzelmei és önismerete kap teret – mesén, játékon és gyerekpszichodrámán keresztül. Nem szórakoztatás, és nem is egy hagyományos foglalkozás: egy olyan Tér, ahol a gyerek biztonságban elmondhatja, ami épp nyomasztja, átélheti azt, amit otthon vagy az iskolában nem mert, és onnan úgy megy haza, hogy egy kicsit jobban ismeri önmagát.

Nehéz leírni mindazt a jót, amit február óta Móni és Levente adott a kislányomnak. Szeretetteljes odafordulás és figyelem szakmailag és emberileg egyaránt. A hely amit létrehoztak szerintem egyedülálló és nem csak kiváló szakemberek, de emellett nagyon jó emberek is. És ami a legtöbbet elmond, ha véletlenül ki kell hagynunk egy alkalmat, a kislányom számolgatja, mikor mehet újra. Köszönjük!
Metzing Katalin

Játéktér röviden: egy hely, ahol a gyermek...

szabadon, önfeledten jól érezheti magát
megélheti érzelmeit, indulatait
feldolgozhatja belső konfliktusait
fantáziája kinyílhat, megelevenedhet
belső képe gazdagabbá válhat
kreativitása fejlődhet
felfedezheti eddig rejtett képességeit
igaz barátokat szerezhet

Mitől más ez a hely?

Férfi és női vezető van jelen egyszerre
Tág, de megtartó keret
Integratív szemlélet – sok módszer, egy közös cél
Valódi értékek, következetes nevelési elvek
Kis létszámú csoportok
Feltétel nélküli elfogadás, amiben a gyerek megmutathatja az őszinte arcát
Szoros együttműködés a szülővel és a pedagógussal
Tér a teljes felszabadultságra – és a varázslatra

Mi történik itt valójában?

Az Életfa Játéktér meghívja a gyerekeket egy olyan világba, ahol a fantázia végtelenbe száguldó ereje, a mesék gyógyító hatása és a különböző integratív, játékos módszerek teret adnak a gyermek belső világának felfedezésére, érzelmeik kifejezésére, képességeik fejlesztésére és társas kapcsolataik megerősítésére.

Ebben a térben – ahol egyszerre maximum tíz gyerek van jelen – a gyermek szabadon kifejezheti élményvilágát, megélheti különböző érzelmeit, és ezeken keresztül feldolgozhatja problémáit, konfliktusait. A fantázia és a képzelet, amit előhívunk, olyan mintázatokat idéz fel vagy éleszt újra, amelyek játékos kifejezése lehetővé teszi a gyermek személyiségének megismerését, fejlesztését. A szerepjátékok élménye felszabadulást, örömet okoz – és minden alkalommal egy kicsit többet tud meg magáról és a világról.

Mindez egy komplex, integratív módszer, amely olyan biztonságot adó, bátorító, megengedő légkört alakít ki, ahol a gyermek végre kicsit megpihenhet a saját világában – ahol nincsenek megfelelések, elvárások, csak megtartó keret, energia és szeretet.

Olyan közeget szeretnénk teremteni, ahol a szülő is legalább annyira fontos, mint a gyermek. Meggyőződésünk, hogy igazán közös munkával érhetjük el a célt: hogy a gyermek később kiegyensúlyozott, önbizalommal teli, önálló döntéseket hozó, felelősségteljes felnőtté váljon, aki mer kiállni önmagáért, aki meri vállalni önmagát, és tudja használni kreatív erejét. Ez biztosítja igazán, hogy boldog, teljes életet éljen.

A gyerekpszichodráma – ami mindennek az alapja

A foglalkozások gerince a gyermekpszichodráma: egy olyan módszer, amiben a gyerek nem elmeséli, hanem el is játssza azt, ami foglalkoztatja. Ez nem véletlen – egy gyerek gyakran nem is rendelkezik azokkal a szavakkal, amikkel egy konfliktust, egy félelmet vagy egy veszteséget el tudna magyarázni, de eljátszani, egy mesén, egy szerepen keresztül megélni igen.

A szerepjáték biztonságos távolságot ad: a gyerek nem saját magáról beszél közvetlenül, hanem egy mesehős vagy egy kitalált szereplő bőrébe bújva dolgozza fel, ami vele történt – így azt is meg tudja élni, kimondani, amihez a mindennapokban még nincs elég bátorsága vagy szava. Ez teszi a gyermekpszichodrámát ennyire hatékony, és egyben ennyire kíméletes eszközzé a gyermeki lélek számára.

Módszereink:

A gyerekpszichodráma mellett több, egymást erősítő módszert alkalmazunk – ezek adják együtt azt a komplex, integratív keretet, amiről fentebb írtunk:

Meseterápiás elemek

(Boldizsár Ildikó módszere alapján)
A mesék szimbolikus nyelve biztonságos távolságot ad a nehéz témáktól, miközben a mesei igazságszolgáltatás (a jó mindig győz) reményt és biztonságérzetet ad a gyermeknek.

Szimbólumdráma

A tudattalan képi megnyilvánulása: belső képek előhívásával a gyerek a saját tempójában, saját szimbólumain keresztül dolgozza fel élményeit.

Hangszerek, meditatív elemek

A zene testi szinten segíti a gyermek megnyugvását, elmélyülését.

Művészetterápiás eszközök

Rajzban, festésben a gyerek olyan érzéseit, élményeit is ki tudja fejezni, amikhez szavakat még nem talál.

Gőbel Orsolya-féle varázsjátékok

Mozgásos, élményalapú játékok, amik oldják a gátlásokat és erősítik a csoport összetartását.

Bábozás

A báb mögé bújva a félénkebb gyerekek is könnyebben megszólalnak, könnyebben megmutatják magukat.

Improvizáció, helyzetgyakorlatok

Ezt az eszközt főleg a nagyobb gyerekeknél vesszük elő. Az improvizációban nincs előre megírt forgatókönyv: a gyerek a pillanatban dönt, hogyan reagál egy adott helyzetre, ez pedig kiváló terep a kreativitás fejlesztésére. Ennél is fontosabb, hogy az életből vett szituációkat, konfliktusokat is be tudjuk hozni ide – egy iskolai vitát, egy testvérféltékenységet, egy csúnya mondatot, amit valaki kapott –, amiket a gyerek biztonságos keretek között újrajátszhat, más végkimenetelekkel is kipróbálhat. Így nem csupán elmeséli az élményt, hanem át is tudja írni a hozzá fűződő érzéseit.

Így épül fel egy foglalkozás

Egy Játéktér-alkalom nem esetleges – van egy váza, ami minden találkozáson visszatér:

Kezdőkör közös piknikkel
Fantáziát megmozgató játékok, ráhangolódás a mesére
A mese közös megírása
Beöltözés, bunkerépítés
Eljátszás
Rajz, lezáró beszélgetés

A kezdőkör messze nem formalitás – ez az a pont, ahol a gyerek eldöntheti, mennyit oszt meg magából aznap. Van, hogy egy nehéz nap kerül szóba: egy összeveszés a legjobb baráttal, egy csúnya megjegyzés az udvaron, egy iskolai vagy óvodai konfliktus. Rendszeresen előkerülnek kortársi bántalmazással (bullyinggal) kapcsolatos helyzetek is – és a gyerekek meglepően mélyen megnyílnak, mert érzik, hogy elfogadó, megtartó, biztonságos tér veszi őket körül, ahol semmiért nem ítéljük el őket. És persze a jó napok, az örömök is helyet kapnak.

Ezt követik a fantáziát megmozgató, könnyed játékok, amik ráhangolják a csoportot a mesére. Ha az adott alkalom mesealkotásról szól, a csoport közösen írja meg a saját történetét – minden gyerek hozzáteheti a saját gondolatát, félelmét, vágyát, gyakran anélkül, hogy tudná, hogy éppen a saját belső világáról mesél. A mese ezután testet is ölt: jelmezbe bújunk, közösen barlangot vagy búvóhelyet építünk, a szoba fizikailag is átalakul a mese világává. Majd a megírt mesét el is játsszuk – ez a gyermekpszichodráma szíve: a gyerek nem csak kitalálja, hanem meg is éli a történetet, szerepeket, érzéseket, viselkedéseket próbálhat ki, amikhez a mindennapi életben nem biztos, hogy hozzáfér. Az óra rajzzal és egy lezáró körrel zárul, ami segít visszatérni a hétköznapokba.

Ha épp nem mesealkotás van soron, a kezdőkört művészetterápia, szimbólumdráma, improvizáció vagy más meseterápiás elemek követik – de a váz mindig ugyanaz: kezdőkör, ráhangolódás, alkotás vagy feldolgozás, lezárás.

Miért ennyire fontos ma egy kezdőkör?

A mai gyerekek világa tele van képernyővel, gyors ingerekkel, felszínes kapcsolódással. Egyre kevesebb az az idő, amikor valaki csak leül velük, és végighallgatja, mi történt aznap – anélkül, hogy közben a telefonját nézné. A kezdőkör pontosan ezt adja vissza: valódi, osztatlan figyelmet, kortársak és felnőttek jelenlétében, kütyük nélkül. Ez ma sokkal ritkább élmény, mint egy generációval ezelőtt volt – és épp ezért sokkal nagyobb az értéke is.

Amit a gyermek magával visz

Érzelmi intelligencia. A foglalkozásokon a gyerek folyamatosan gyakorolja, hogy felismerje és meg tudja nevezni, mit érez. Aki gyerekként megtanulja, hogy a düh, a szomorúság vagy a félelem nem rossz, csak jelzés, felnőttként is magabiztosabban tud bánni a saját és mások érzelmeivel.

Énhatárok, érzelmi differenciálás. A szerepjátékokon keresztül a gyerek biztonságos keretek között tapasztalja meg, hol vannak a saját határai, és hogyan tud kiállni magáért – miközben azt is megtanulja, hogyan különböztesse meg a saját érzéseit a másikétól.

Konfliktuskezelés. A szerepjátékokban és az improvizációban a gyerek biztonságos keretek között gyakorolja, hogyan lehet egy nézeteltérést úgy lezárni, hogy abból mindkét fél nyertesen kerüljön ki. Ez a fajta gyakorlati tapasztalat sokkal mélyebben rögzül, mint bármilyen elmondott szabály.

Érzelemszabályozás. Azáltal, hogy a gyerek biztonságos térben, felnőtt jelenlétében élheti át és fejezheti ki az erős érzéseit – legyen az düh, félelem vagy szomorúság –, fokozatosan megtanulja, hogyan tudja ezeket kezelni anélkül, hogy elárasztanák.

Szorongásoldás. A mesén és a játékon keresztül a gyerek biztonságos távolságból közelítheti meg azt, amitől fél – ez a szimbolikus feldolgozás sokszor sokkal hatékonyabb, mint ha közvetlenül kellene beszélnie a szorongásáról.

Reziliencia. A mesében és a játékban átélt nehézségek, konfliktusok, majd azok feloldása azt tanítja meg a gyereknek, hogy egy nehéz helyzetből ki lehet jönni – ez a rugalmas alkalmazkodóképesség egy életen át elkíséri.

Felszabadultság. Egy olyan térben, ahol nincs megfelelési kényszer, a gyerek megtapasztalja, milyen az, amikor önmaga lehet – ez a felszabadultság-élmény az, amit aztán a mindennapjaiba is magával visz.

Önbizalom. Hogy megélheti magát ítélkezés nélkül, hogy sikerélményeket szerez a szerepekben, hogy a csoport elfogadja olyannak, amilyen – mindez folyamatosan növeli a gyermek önbizalmát. Azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek magabiztosabbá, bátrabbá válnak, csökken a félelmük, és a személyiségük is nyitottabbá formálódik.

Miért fontos ez iskola előtt – és iskolásként is?

Iskolakezdés előtt különösen sokat ad egy ilyen Tér. Ekkor formálódik igazán, hogyan fog a gyerek kapcsolódni a társaihoz, hogyan húz majd határt, hogyan szerez barátokat, hogyan szabályozza az érzelmeit egy új, nagyobb közösségben. Aki mindezt kisiskolás kora előtt egy biztonságos, kis létszámú csoportban gyakorolhatja, sokkal felkészültebben lép be az iskola világába.

Iskolás korban sem veszít az értékéből – sőt. Ilyenkor jönnek elő igazán a kortársi konfliktusok, a teljesítménnyel járó nyomás, az önértékelés ingadozásai. A Játéktér ilyenkor egy állandó, megtartó pont, ahova a gyerek visszatérhet, és ahol biztonságban dolgozhatja fel, ami az iskolai hétköznapokban éri.

A játék ereje

Miért fontos, hogy egy gyerek játsszon? A játék nem "csak" szórakozás – ez az a nyelv, amin keresztül a gyerek a világot és önmagát megérti. Amit egy gyerek nem tud szavakkal elmondani, azt el tudja játszani. A szabad játékban dolgozza fel a napi élményeit, próbálja ki a felnőtt szerepeket, éli át biztonságos keretek között azt, amitől fél.

A mai társadalomban a játék mégis egyre inkább háttérbe szorul. A gyerekek napjai tele vannak szervezett programokkal, képernyőidővel, teljesítményelvárásokkal – és egyre kevesebb az az idő, amikor semmi mást nem kell tenniük, csak játszani. Épp ezért vált a játék, ami régen magától értetődő volt, ma tudatosan védendő, sőt tudatosan biztosítandó eszközzé. Az Életfa Játéktérben ezt a teret adjuk vissza: heti két órára egy olyan világot, ahol a játéknak nem kell versenyeznie semmi mással.

JELENTKEZÉS

Rólunk mondták:

Egy hely, amit szívből ajánlok! És miért? Mert ismerem, szeretem s tisztelem a két embert, aki megálmodta és létrehozta.
Balogh Simai Edit